Az antibiotikum etiotróp küldetése a betegség kórokozójának klinikai anyagból történő meghatározása, valamint az antibiotikumokkal szembeni érzékenységének meghatározása. Ez megköveteli a vizsgálat minden szakaszának nagyon precíz és pontos végrehajtását, az anyaggyűjtéstől a bakteriológiai laboratóriumba való továbbításon át az érthető végeredmény megszerzéséig.
A baktériumok antibiotikumokkal szembeni érzékenysége hígítással vagy diffúzióval határozható meg.
A kapott eredmények lehetővé teszik a mikroorganizmusok szétválasztását:
- ellenálló;
- közepesen ellenálló;
- érzékeny.
A határkoncentrációt az egész világon elismert szabványok rögzítik, és a fejlett országok számos laboratóriumában használják klinikai és mikrobiológiai kutatásokban.
Azon antibiotikumok listáját, amelyekre egy bizonyos mikroorganizmus érzékeny (nem érzékeny), antibiotikogramnak nevezzük. Minden eredmény MIC (minimális gátlókoncentráció) egységben jelenik meg rajta. A szervezet antibiotikumokkal szembeni érzékenysége azonban nagyon eltérhet a laboratóriumi érzékenységi szinttől.
A mai napig nem hoztak létre olyan új módszereket, amelyek meghatározzák ennek a koncentrációnak a szintjét a páciens szervezetében.
Az antibiotikum-érzékenység vetése nem mindig felel meg a valós helyzetnek, hiszen nem betegség által károsodott szervben, hanem laboratóriumi kémcsőben határozzák meg. És mivel a gyógyszerek biológiai hozzáférhetősége jelentősen változik, maga az antibiotikum ebben a helyzetben teljesen hatástalan lehet.
Az antibiotikum-tenyésztő tartály lehetővé teszi, hogy pontosabb és holisztikusabb képet kapjon az érintett szerv valós állapotáról.
Az antibiotikumokhoz szükséges vizelettenyésztés nem támaszt semmilyen követelményt a vizeletgyűjtés időpontjára vonatkozóan. 
Főbb feltételek:
- hogy a vizeletet legkorábban két óra vizelet-visszatartás után gyűjtsük össze;
- kötelező higiéniai eljárások (alapos mosás);
- vizelet gyűjtése egy steril tartályban, zárt fedéllel;
- az úgynevezett "középső áramlás" szabály alkalmazása (azaz a teljes vizeletnek csak a középső része) alkalmazzák.
Nagyon fontos, hogy közvetlenül az anyag felvétele előtt nyissa ki a tartályt.
A törött tömítésű tartályt nem használják a teljes elemzéshez.
A lehető legkisebbre kell csökkenteni a vizelet gyűjtése és a laboratóriumba szállítása közötti időt.
A legjobb megoldás a vizelet gyűjtése egy laboratóriumi helyiségben.
Egészségesnek lenni!
