A temporomandibularis ízület diszfunkciója. Tünetek és kezelés

Temporomandibularis ízületi diszfunkció (TMJ) Olyan patológia, amelyet az ízületi funkció teljes vagy részleges elvesztése jellemez, és rágás, beszédzavarok és fájdalom kíséri. A betegség jellegzetes tünetekkel rendelkezik, és kötelező terápiát igényel.

A temporomandibularis ízület elhelyezkedése, szerkezete és funkciója

A temporomandibularis ízület 2 nagy ízület kombinációja (bal és jobb). Ez a rendszer összeköti az alsó állkapcsot a koponya aljával.

Csuklóelemek	Leírás
Az alsó állkapocs feje	Az elemet dudor képviseli, és hosszúkás ellipsziszerű alakja van. A fej előtt az oldalsó pterygoid izom található. Maga az elem felületét porc borítja, amely rostszerű szerkezetű.
A mandibularis fossa ízületi felülete	Az elem mérete 2-3-szor meghaladja a fej méretét. Ellipszis alakú, és 2 részre van osztva - elülső és hátsó (intra- és extrakapszuláris).
A halántékcsont ízületi tuberkulusa	Ez az elem egyedülálló anatómiai jellemző az emberekre. Ez egy miniatűr eminencia, amely az arccsonti régióban található folyamatból származik.
Ízületi korong	A lemez az ízületi üreget 2 részre osztja. Szálas porcokból áll, és bikonkáv lencse alakú. A lemez fő funkciója az egyenletes átmenet elosztása a glenoid fossa feje között.
Ízületi kapszula	Az elem biztosítja az alsó állkapocs motoros képességét. Felső része a zygomatikus csonthoz van rögzítve, alsó része az ízületben elhelyezkedő folyamat nyakán halad.
Ízületi szalagok	Intracapsularisra és extracapsularisra vannak osztva. Szerkezetükben, funkciójukban és más megkülönböztető jellemzőikben különböznek egymástól.

A TMJ felelős az alsó állkapocs normál működéséért 3 fő irányban:

• Függőleges - nyitja és zárja a száját.
• Vízszintes - az alsó állkapocs oldalirányú elmozdulása a felső állkapocshoz képest.
• Nyilas - az állkapocs elmozdulása oda -vissza a felső állkapcshoz képest.

Az ízületnek köszönhetően biztosítva van a többi kapcsolódó rendszer normális működése és működése, amelyek felelősek a beszédért, az ételrágásért és az ásításért.

A TMJ diszfunkció okai

A betegség okai különbözőek lehetnek, és a betegség eredetének jellege alapján feloszthatók.

Lehetséges okok:

• a fogak szerkezetének hibái vagy fogászati ​​betegségek - rossz elzáródás, állkapocs -sérülések, nem megfelelően elvégzett protézisek, a fogak és az állkapocs rendellenes szerkezete;
• az állkapocs izmainak rendellenességei - görcsök, nagy terhelés a rágóizmokon, az egyik oldalon rágott étel, bruxizmus, a beszédkészülék fokozott terhelése;
• fizikai vagy mentális stressz - stressz, neurózisok, aritmiák, magas vérnyomás.

Ezek az okok hajlamosító tényezők, és a legtöbb esetben a TMJ kialakulásával végződnek.

Tünetek

A temporomandibularis ízület diszfunkciója (a betegség tünetei és kezelése az emberi test egyedi jellemzőitől függően eltérő lehet) különböző módon nyilvánulhat meg. A patológiát azonban néhány általános megnyilvánulás jellemzi, amelyek nem függenek a rendellenesség súlyosságától és formájától.

A betegség tüneteit több nagy csoportra osztják, amelyek alapján a diagnózist felállítják.

Tünetek:

• Hang anomáliák. A legtöbb esetben kattanás alakul ki az ízület területén. Ez a hatás akkor jelentkezik, amikor kinyitja a száját, rágja az ételt, vagy ásít. A hatás hangerejét mások is hallhatják. A fájdalom szindróma nem minden esetben alakul ki. Pattanó, nyikorgó vagy ropogó hang is hallható.
• Ízületi elzáródás. Az ízület bezárása miatt a beteg talál egy pontot vagy helyzetet, ahol az állkapocs kinyitható.
• Fájdalmas érzések. A rágóizmok különböző pontjaiban vagy részeiben képződik. Ebben az esetben a fájdalom lokalizációja is eltérő lehet - a fejben, az arcon, a fogakban.
• Egyéb tünetek. A patológiát szédülés, alvászavarok, depresszió, zaj vagy fülcsengés kísérheti. Lenyelési, szájszárazság, nyelvfájdalom, paresztézia, horkolás, alvás közbeni légzésleállás (alvási apnoe) is előfordulhat.

A legtöbb betegnél rossz elzáródás alakul ki, mivel a betegség során megváltozott a fogak mozgása.

A későbbi szakaszokban a következő jelek jelentkezhetnek:

• az élelmiszer rágásának funkciójának megsértése (egyidejű fájdalom szindrómával);
• fájdalmas pontérzések az izmokban;
• tömítések kialakulása a rágóizmok területén (a problémás területek szondázásakor találhatók);
• az alsó állkapocs megváltozott helyzete;
• szabálytalanságok a száj kinyitásakor - rángatózás, egyenetlenség.

Időszerű terápia hiányában a patológia súlyosbodhat, és különböző deformálódó és degeneratív változásokhoz vezethet, amelyeket nem lehet kezelni.

Patogenezis

Az elzáródásos zavarok a betegség egyik leggyakoribb oka. Az ilyen rendellenességek hátterében az ízületek útvonalai átalakulnak, és a funkcionális terhelés növekszik. A porcszövet degenerációja az ízületi fejek működésének megzavarásához vezet, ami változást okoz az ízületek felületén.

A csattanás az ízület fejének hirtelen mozdulatai és az ízületi folyadék mennyiségének csökkenése következtében alakul ki. Ugyanakkor az ízületek felülete és szerkezete megváltozik, ami megakadályozza az ízületi elemek teljes mozgását.

A fájdalom szindróma az idegvégződések és a kapszula összenyomódásának hátterében fordul elő. Ebben az esetben a szalagok is megnyúlnak, ami az erek területén elhelyezkedő idegrostok irritációját okozza.

A pszichológiai tényező az idegi feszültségnek köszönhető, amelyet éjszakai fogcsikorgatás kísér. A bruxizmus kialakulása a parodontitis terület túlterheléséhez vezet, és fokozott izomtónust okoz, ami a fogak kopását idézi elő. Ez anatómiai rendellenességeket okoz a fogazat szerkezetében.

Bizonyos esetekben több provokáló tényező jelenlétét észlelik egyszerre, amelyek a patológia kialakulásához vezetnek.

Osztályozás és fejlődési szakaszok

A temporomandibularis ízület diszfunkciója (a betegség tünetei és kezelése minden szakaszban eltérő lehet) több alfajra és típusra oszlik. Jelenleg a betegség egyértelmű besorolását nem állapították meg.

A patológiát hagyományosan a származás jellege szerint osztják fel:

• miogén;
• atrogén;
• pszichogén.

Mindhárom esetben a diszfunkciót különböző intenzitású fájdalmas érzések kísérik.

Ezenkívül a betegség folyamán 2 periódust különböztetnek meg:

• A temporomandibularis ízület diszfunkciója.
• A rágóizmok görcsei, fájdalmas szindróma kialakulásával együtt.

Az első esetben nincsenek észrevehető változások a kötés szerkezetében. Ebben az esetben csak kattintások keletkezhetnek a tünetekből.

A második szakaszban észrevehető szerkezeti változások történnek. Súlyosabb esetekben az ízületi korong perforációja vagy szakadása fordulhat elő.

Diagnosztika

A betegség meghatározásához és a diagnózis felállításához egyszerre több szakember vizsgálatát kell elvégezni. Ebben az esetben a patológia kezelését 2 orvos végzi - neurológus és fogorvos.

Mindenekelőtt meghallgatják a beteg panaszait, vizuálisan megvizsgálják az állkapcsot, felmérik a koponya szimmetriáját.

Az állkapocs vizsgálatakor a következő kritériumokat veszik figyelembe:

• harapás típusa;
• a fogászati ​​egységek hiánya;
• tömések és protézisek jelenléte;
• a pofák mobilitása és zökkenőmentes mozgása;
• fájdalmas érzések;
• duzzanat jelenléte.

Auskultációt is előírnak - hallgatni a beteg által kimondott hangokat. A technika kötelező, mivel a legtöbb esetben a diszfunkció hangzavarokkal jár.

Ezenkívül el lehet végezni egy okkludogramot - viaszos expozíciót, amely lehetővé teszi az alsó és felső állkapocs záródásának mértékének meghatározását.

A rágóizmok összenyomódásának erősségének megállapításához gnatodinamometriát lehet végezni.

A diagnosztika műszeres típusai:

• Röntgen (állkapocs és fej vetítés).
• Tomográfia - lehetővé teszi a csontszerkezet állapotának felmérését.
• MRI - a korong elmozdulásának és a deformáló változások meghatározása.
• Artrográfia kontrasztanyaggal - diagnózis szükséges a műtét előtt, és segít a lemez elválasztásában is.

Ha szükséges, más vizsgálatokat is elvégezhetnek más kapcsolódó és szűk profilú szakemberek - reumatológus, neurológus. Ezeknek a szakembereknek a kutatása szükséges más kísérő betegségek jelenlétében - gerincferdülés, idegek csípése, diszlokációk.

Kezelés

A temporomandibularis ízület diszfunkciója (a betegség tünetei és kezelése a kiváltó okoktól függ fejlesztése) komplex terápiát igényel, beleértve a korrekciós gyakorlatokat és a gyógyszereket.

A kezelést a betegség súlyossága és a kapcsolódó tünetek alapján választják ki. Először is gyógyszereket írnak elő, amelyek segítenek megszüntetni a fájdalmat, a gyulladást és a duzzanatot. Fájdalomcsillapítók, nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) használhatók.

Ezenkívül fizioterápiát is végeznek. Ezen eljárások közül a fluktualizáció a leghatékonyabb. A technika abból áll, hogy a problématerületet kis teljesítményű elektromos áram kisüléseknek és különböző rezgési frekvenciáknak teszik ki. Ez a kezelési módszer lehetővé teszi a fájdalom szindróma gyors megszüntetését (2-3 ülés elegendő).

Hidrokortizonnal végzett fonoforézis is előírható. Az eljárás csökkenti a fájdalom és a gyulladás intenzitását.

A fizioterápiát az elektromiográfia ellenőrzése alatt kell végezni, amely felméri az alkalmazott módszerek hatékonyságát és nyomon követi terápiás hatásukat.

Feladatok

A gyakorlat segít normalizálni a munkát és ellazítani a rágóizmokat.

A leggyakrabban használt technikák a következők:

• Jelölővel vagy filctollal rajzoljon függőleges vonalat a tükör felületére, és álljon úgy, hogy ez a vonal pontosan felezze az arcot. Ezután tegye a kezét mindkét oldalon az ízületi fejek területére. A páciensnek felfelé és hátra kell emelnie a nyelvet, a húzott vonal szerint ki kell nyitnia és be kell zárnia a száját. Ha kattanás tapasztalható, ajánlott kinyitni a száját, amíg be nem következik. A gyakorlatot naponta 2-3 alkalommal meg kell ismételni. A mozgások száma 30.
• A páciensnek ki kell nyitnia és be kell zárnia a száját anélkül, hogy le kellene zárnia a fogait. A gyakorlat időtartama 30 másodperc. Ezután 30 másodpercig váltakozva kell megérinteni a nyelvvel a bal és a jobb arcot. Ezt követően újra ki kell nyitnia a száját, és ebben a helyzetben kell tartania 30 másodpercig. Ezután váltakozva (először az egyik, majd a másik irányba) kell forgatni a nyelvet a fogak előtt. A gyakorlat során a fogakat zárni kell. A technikát naponta 2-3 alkalommal 20 percig végezzük.

A javító gyakorlatokat szisztematikusan kell elvégezni a fő terápia során.

Okkluzív terápia

Az elzáródási terápia lehetővé teszi az alsó és felső állkapocs helyzetének rögzítését a beteg számára legkényelmesebb helyzetben. Ehhez konzultációt végeznek a fogszabályozóval, majd speciális sín (sín) készül.

A szerkezetek műanyagból készülnek, amelyet a kopás során fokozatosan törölnek. Ugyanakkor folyamatosan viselni kell őket, még alvás közben is.

A gumiabroncs ápolása nem igényel különleges készségeket, és napi tisztításból áll. Étkezés után távolítsa el a szerkezetet, és öblítse le folyó víz alatt puha fogkefével.

Merevítők felszerelése

A temporomandibularis ízület diszfunkciója (a patológia tüneteit és kezelését szakembernek kell ellenőriznie a terápia teljes időtartama alatt) megköveteli a speciális fogászati ​​felszerelést tervez.

Ebben az esetben a fogszabályzót kiegészítő kezelésként használják, és az elzáró terápia után kerülnek felszerelésre. Ezek a szerkezetek szükségesek a mandibula megfelelő helyzetben tartásához és rögzítéséhez. Használhatók gumikkal együtt vagy külön -külön.

A szakembereknek rendszeresen meg kell köszörülniük a gumiabroncsot a két rendszer helyes kombinációja érdekében.

A fogszabályozó viselése hosszú ideig tart, és több hónapig is eltarthat. A terápia során és azt követően diagnosztikai intézkedéseket hajtanak végre, amelyek lehetővé teszik az alkalmazott módszerek hatékonyságának értékelését, és szükség esetén a sín- vagy konzolrendszer helyzetének beállítását.

Mikor végezzük a TMJ műtétet?

A sebészeti beavatkozást súlyos esetekben írják elő a betegeknek, amikor a szerkezet és az ízület morfológiai változásainak jelei vannak. A legtöbb esetben a műveleteket akkor hajtják végre, amikor az ízület belsejében lévő tárcsa elmozdul.

A betegek chondroplasztikán esnek át, amely lehetővé teszi az ízületi porcszövet vagy az alsó állkapocs régiójában lévő fej hibáinak kiküszöbölését.

Bizonyos esetekben az eltolt lemez kicsinyítése látható. A deformált szalagok és az ízületi kapszula varrása is előírható. Ezek a technikák a legagresszívabbak, és ugyanakkor nem mindig vezetnek pozitív eredményhez.

Szövődmények

A temporomandibularis ízület diszfunkciója (a rendellenesség tünetei és kezelése mindig egyéni, ezért a terápiát választják ki a beteg korának és egyéb élettani jellemzőinek megfelelően) kötelező megfigyelést igényel az érettségi után is terápia.

Az időben történő kezelés hiánya további nehézségek kialakulásához vezethet. Így a folyamat krónikus formába fordulhat, amikor a fájdalom szindróma és egyéb tünetek váratlanul jelentkeznek az alsó állkapocs hirtelen mozdulataival.

A jövőben a betegség súlyosbodhat, és disztrófiás változásokhoz vezethet a porcokban és a csontszövetben, ami viszont provokálhatja az arthrosis vagy az osteoarthritis kialakulását. A funkcionális zavarok ezekben az esetekben nem mindig visszafordíthatók.

A szalagok és az ízület kapszulájának nyújtása hátterében az ízületi fej elmozdulása fordulhat elő. Ebben az esetben a csukló csökkentésére van szükség, mivel megsértés esetén a csukló motoros funkciója blokkolva van.

Ezenkívül a betegség bruxizmushoz vezethet, ami krónikus sérülést okozhat. A legtöbb esetben ezek a szövődmények nem visszafordíthatók.

Előrejelzés

A patológia teljes megszüntetésére vonatkozó prognózis kedvező a fejlődés kezdeti szakaszában, amikor nincsenek látható szerkezeti változások.

Deformációk, elválás vagy egyéb degeneratív elváltozások esetén az intraartikuláris porckorongban a prognózis nem mindig kedvező, mert még a sebészeti beavatkozás segítségével sem lehet teljesen kiküszöbölni a problémát esetek.

Megelőzés:

• A fogászati ​​betegségek időben történő kezelése vagy a fogazat és az állkapcsok szerkezetének rendellenességeinek korrigálása.
• A rossz szokások megszüntetése - rágás az egyik oldalon, fogak csikorgatása pszicho -érzelmi stressz alatt, rágó toll vagy ceruza.
• Pszichológiai korrekció és segítségnyújtás (ha fennáll a rendellenesség eredetének pszichológiai jellege).

A hiba kiküszöbölése után szükség van az izomgörcsök és az adhéziók megelőző kezelésére.

A temporomandibularis ízület diszfunkciója gyakori patológia a különböző korú lakosság körében. A jogsértés kötelező orvoslátogatást és megfelelő terápiát igényel. A betegség első tüneteinek kialakulásával azonnal orvoshoz kell fordulni, mivel a patológia súlyosbodhat és visszafordíthatatlan rendellenességekhez vezethet.

Temporomandibularis ízületi zavarok videói

Temporomandibularis ízületi diszfunkció: