PE az EKG-n. Jelek, fotók, mi ez, kezelés

A PE az EKG-n a jelenlétben nyilvánul meg negatív T hullám egyszerre 2 elvezetésben VI és V3. A kardiovaszkuláris rendszer hardveres vizsgálatának hasonló eredményei egy vagy két tüdőartéria embóliáját jelzik egyszerre. Az ilyen szívelektrokardiogramon átesett betegek kóros jelei lehetnek légszomj, szívdobogásérzés, szédülés, kék bőr az ajkakon.

Mi az a TELA

A PE a pulmonalis artériák tromboembóliája, amelyet a vénás trombózis szövődményének tekintenek. Ennek a patológiának az előfordulását a vérrög hirtelen szétválása okozza. A vérlemezkék sűrű alvadéka vándorol az általános véráramon keresztül az elsődleges lokalizáció helyéről a tüdőartériákba. Ez a vérkeringés akut zavarához vezet a nagy artériás erekben.

A legtöbb esetben a PE a halál oka. Ennek a betegségnek a fő veszélye az, hogy tünetei más szívbetegségnek álcázhatók. Az időben elvégzett EKG lehetővé teszi a tüdőembólia diagnosztizálását a kialakulásának korai szakaszában.

Az esetek 90%-ában a tüdőartériákban a vérkeringést gátló vérrögök fő forrása a láb mélyvénái. A legtöbb PE jeleit mutató betegnél a vena cava inferior, valamint a vese- és medencevénák trombózisát diagnosztizálják.

A lebegő vérrögök emboliásnak minősülnek. Ezek olyan vérlemezkék, amelyek csak részben kötődnek a vénás ér falához. A fizikai aktivitás, a testhelyzet éles változása, az instabil vérnyomás hirtelen elválást, valamint ennek a trombusnak a további vándorlását idézheti elő. A kardiovaszkuláris rendszer flotációját a kardiológiai osztály kórházába PE diagnózissal felvett betegek 26%-ánál találják.

jelek és tünetek

Az EKG-n lévő PE-t (a patológia jeleit kardiológus vagy terapeuta határozza meg) az orvos észleli a diagnózis eredményeinek dekódolása során.

Tüdőembóliában szenvedő betegeknél a következő tünetek jelentkeznek:

• légszomj érzése;
• fájdalom a mellkas területén;
• szívdobogás (a szívverés meghaladja a 100 ütést percenként);
• a bőr cianózisa, amely leginkább az ajkak és az alsó végtagok ujjainak területén észlelhető;
• a lábak vénás ereinek trombózisa;
• száraz, szüntelen köhögés, amely a következő tachycardiás roham idején felerősödik;
• éles fájdalom a mellkasban;
• vérrögök köhögése;
• lázas állapot;
• a testhőmérséklet éles emelkedése 38,5 Celsius fokra;
• tachypnea.

A legtöbb PE-ben szenvedő betegnél a fenti tünetek jelentkeznek. Az EKG eredmények csak megerősítik a tüdőartériák kóros állapotának tényét. Azok a betegek, akiknél az egészségi állapot romlása ilyen jelei vannak, sürgős kórházi kezelést igényelnek.

A PE klinikai képe EKG-n

A pulmonalis artériák thromboemboliája jelentős túlterhelés vagy a szívizom jobb oldali részeinek szöveteinek károsodása jelei által nyilvánul meg. Az EKG során a betegnek jellegzetes SIQIII szindrómája van. Ebben az esetben a standard elvezetésben lévő mély S-hullámok, valamint a Q-hullámok kombinálódnak a III-as vezetés T-hullámaival.

A PE jeleit mutató betegnél szükségszerűen kiderül, hogy a bal oldali köteg ág elülső ágának blokádja van. T-típusú negatív hullámok vannak jelen a V1-V4 szegmens mellkasi vezetékeiben. A II. elvezetésben található hegyes P hullám túl magas (12,5 mm-en belül).

A PE klinikai képének ezeket a megnyilvánulásait nem specifikusnak tekintik, mivel más, krónikus és akut formájú kardiopulmonális betegségekben szenvedő betegeknél diagnosztizálhatók.

A kardiológiai gyakorlatban vannak olyan esetek, amikor még masszív és szubmasszív PE esetén is az EKG-eredmények viszonylag normálisak maradnak. Átlagosan a thromboembolia jeleivel felvett betegek 33%-ánál van SIQIII szindróma elektrokardiogram segítségével.

Példa klinikai képre EKG-n

Az alábbiakban egy példa látható a PE klinikai képére EKG-n egy 68 éves betegnél, aki a test egyidejű betegségei a thrombophlebitis krónikus formájának súlyosbodása, koszorúér-elégtelenség, kardioszklerózis formájában:

• SIQIII típusú szindróma van, és a QRS 0,08 s;
• az RS-TIII szegmens felfelé tolódik el;
• az RS-TI és a V6 szegmens lefelé irányul;
• széles TIII hullám egyesül a negatív U hullámmal;
• a QII hullám abnormálisan kicsi;
• a QaVF típusú fog túl kifejezett, de szélessége nem haladja meg a 0,03 s-ot.

A PE előrehaladtával a beteg szív- és érrendszerének funkciói romlanak. A páciens kóros állapotát a megfelelő EKG-eredmények jelzik.

További diagnosztikai módszerek

Az EKG-val kombinálva más módszereket is alkalmaznak a PE jeleinek kimutatására. Az alábbi táblázat a következő további módszereket írja le a patológia diagnosztizálására.

Ellenőrzési módszer	Diagnosztikai jellemzők
röntgen	A mellkasi szervek röntgenvizsgálata megerősíti vagy cáfolja a pulmonalis hypertonia jelenlétét, melynek jelenléte a tüdőembóliás betegekre jellemző. A legtöbb esetben a röntgenfelvétel infiltratív gócokat tár fel a szövetkárosodás területén, valamint a PE következő jeleit: a szívizom jobb oldali részei megnagyobbodnak; elágazó érhálózat halvány mintája; az atelektázia korong alakú formái; abnormálisan magas kupolás membrán. Az utóbbi jel megjelenése közvetlenül az artériás ér thromboemboliás elváltozásainak területén figyelhető meg. Ismételt mellkas röntgen vizsgálat a kezdettől számított 5-7 napon belül A PE első jelei azt mutatják, hogy a beteg sérült tüdőszövetében infarktusos tüdőgyulladás tünetei vannak szövetek. Hasonló klinikai képet diagnosztizálnak a thromboemboliás betegek 36% -ánál.
Echokardiográfia	Az echokardiográfia egy modern és informatív módszer a PE ultrahang segítségével történő meghatározására. Ezzel a diagnosztikai módszerrel a thromboembolia következő jelei észlelhetők: a szív kamrájának kitágulása a jobb oldalon; a jobb pitvar diszfunkciója; megnövekedett vérnyomás a szívizom jobb oldali részein (hasonló tünetek nyomon követhetők a tüdőartéria üregében); az interventricularis septum paradox mobilitása; vérrögök a szív jobb kamráiban. Az echokardiográfiás módszer alkalmazása lehetővé teszi a tüdőembólia és egyéb differenciáldiagnózisát szívpatológiák, amelyek kialakulása hasonló tünetekkel jár, de továbbiak kísérik szívizom károsodás.
A vénás vér elemzése az agyi natriuretikus peptid és D-dimer szintjére	A D-dimer biológiai anyag a fibrinogén lebomlásának terméke. Ennek a komponensnek a koncentrációja a vérplazmában a trombusképződéshez kapcsolódó folyamatok aktivitási fokától függően változik. A normál D-dimer leolvasás azt jelzi, hogy nincs thromboembolia. Ennek az anyagnak az 500 μg-ot meghaladó szintje 1 liter vénás vérben a nagy erek akut trombózisának klinikai jele, valamint a PE egyik nyilvánvaló tünete. Az agy natriuretikus peptidkoncentrációja a PE potenciális kockázatának rétegződésének biológiai markere. Ennek az anyagnak a mutatója, amely meghaladja a 90 pg/1 ml vért, thromboembolia jelenlétét jelzi, ami halálos kockázatot jelent.

A beteg általános állapotától, a vizsgálat eredményeitől, a test egyidejű betegségeinek jelenlététől függően a kezelőorvos más diagnosztikai módszereket írhat elő a beteg számára.

Beteg kórházi elhelyezése

Az EKG-n látható PE (az artériás trombózis jelei hirtelen jelennek meg) az S típusú hullámok élességének változásával jelenik meg. Az akut thromboembolia tüneteit mutató betegek azonnali kórházi kezelést igényelnek a kardiológiai osztályon.

A tüdőembólia tüneteit mutató betegek a következő sürgősségi ellátásban részesülnek:

• a véráramlás telítettsége további oxigénmennyiséggel, ha a telítettségi szint 95% alatt van;
• Dobutamin oldat intravénás infúziója 5-20 μg/1 testtömeg-kg dózisban;
• a Norepinephrin gyógyszer csepegtető injekciója percenként 2-30 mcg mennyiségben. (a gyógyszer alkalmazása alacsony vérnyomású betegek számára javasolt);
• egyszeri UFH injekció 80 NE/1 kg betegtömeg dózisban.

Ezen terápiás intézkedések segítségével a PE-ben szenvedő beteg általános állapotát előzetesen stabilizálják, és minimálisra csökkentik a hirtelen halál kockázatát. Ezt követően a pácienst átfogó szív- és érrendszeri vizsgálatnak vetik alá. A diagnózis eredményei alapján a kezelőorvos más gyógyszereket választ ki a beteg számára a tromboembólia megelőzésére.

Hogyan kezelik a PE-t

Az EKG-n lévő PE (a tüdőartériák fájdalmas állapotának jeleit a beteg előzetes vizsgálata során határozzák meg) a SIQIII szindróma nyilvánul meg. A thromboembolia kezelésének taktikája a patológia súlyosságától és a halálozás kockázatától függ.

Műtéti beavatkozások

Azoknál a betegeknél, akiknél a szisztémás trombolitikus terápia alkalmazása ellenjavallt, embolektómiás műtétet írnak elő. Ez a fajta kezelés magában foglalja a nyílt műtétet a vérrög eltávolítására a tüdőartéria üregéből.

A műtét eredménye a fő ér feloldása a normál véráramlás helyreállításával. A visszatérő tüdőembólia kockázati csoportjába tartozó betegeknél vénás szűrőt kell beépíteni, amely megakadályozza a vérrög visszajutását az alsó végtagok vénáiból.

Trombolitikus terápia

A trombolitikus terápia rekombináns plazminogén aktivátor alkalmazását foglalja magában. Ezt az anyagot 100 mg-os adagban írják fel 2 óránként. A rekombináns plazminogén aktivátor intravénás beadását csepp oldat formájában 0,6 mg / 1 kg beteg testtömeg dózisban végezzük. A készítmény befecskendezése 15 percen belül megtörténik.

Fontos megjegyezni, hogy a trombolitikus terápia a következő ellenjavallatokkal rendelkezik:

• korábbi vérzéses agyvérzés;
• az elmúlt hónap során a beteg súlyos szöveti traumán vagy kiterjedt műtéten esett át;
• fennáll a gyomorvérzés nyitásának ésszerű kockázata;
• az elmúlt 6 hónapban. a beteg ischaemiás agyi stroke-ot kapott
• a beteg központi idegrendszerének felépítésében egy onkológiai vagy jóindulatú külső daganatot találtak.

A közelmúltban átesett betegeknél a trombolitikus kezelés sem javasolt traumás újraélesztés, szúrás, orális véralvadásgátló szedése, vagy olyan állapotban van terhesség.

Kezdeti antikoaguláns terápia

A PE-kezelés kezdeti szakaszában minden ilyen diagnózisban szenvedő betegnél antikoaguláns terápiát alkalmaznak. Az ebbe a kategóriába tartozó gyógyszerek szedése vérhígító hatású, és megakadályozza a vérrögképződést is.

Az alábbi táblázat a terápia kezdeti szakaszában használt véralvadásgátló gyógyszerek listáját tartalmazza:

A gyógyszer neve	Szabványos adagolási rend	A gyógyszer használatának gyakorisága
A heparin frakcionálatlan formája	Legfeljebb 10 000 NE	A gyógyszeradagolás gyakorisága a beteg vérének biokémiai összetételének paramétereitől függ.
Nadroparin	86-171 NE a beteg testtömegének 1 kg-jára vonatkoztatva	A gyógyszert naponta egyszer, vagy 12 óránként adják be.
Fondaparinux	Az 50 kg-nál kisebb testtömegű betegek 5 mg-os adagot kapnak. Ha Ön 50-100 kg testsúlyú, az adagolási rend 7,5 mg. A 100 kg-nál nagyobb testtömegű betegek 10 mg-os standard adagot kapnak.	A gyógyszert naponta legfeljebb 1 alkalommal írják fel.
Enoxaparin	1-1,5 mg a beteg testtömegének 1 kg-jára vonatkoztatva.	A gyógyszert naponta egyszer kell bevenni.
Warfarin	Az adagolási rendet a kezelőorvos egyénileg határozza meg. Ezt a gyógyszert Fondaparinuxszal kombinálva írják fel.	Ezt az antikoagulánst naponta egyszer kell bevenni.

Az antikoaguláns terápia teljes időtartama alatt a beteg a kardiológiai osztály kórházában tartózkodik az egészségügyi személyzet felügyelete mellett. Különös figyelmet fordítanak a vénás vér vérlemezkeszintjének elemzésének eredményeire.

Szupportív antikoaguláns terápia

A kiújuló PE megelőzése, a vénás és artériás erek vérkeringésének javítása érdekében a korábban thromboembolián átesett beteg kap fenntartó antikoaguláns terápia a következő gyógyszerekkel:

• Warfarin;
• apixaban;
• rivaroxaban;
• Alacsony molekulatömegű heparin (szubkután adva olyan betegeknek, akiknél fokozott a kiújuló PE kockázata);
• Aszpirin a vér hígítására.

A fenti gyógyszerek adagolási rendjét az orvos határozza meg a beteg szív- és érrendszeri állapotától, életkorától és a visszatérő thromboembolia kockázatától függően. A fenntartó antikoaguláns terápia minimális időtartama 3 hónap. Súlyos esetekben ezeknek a gyógyszereknek a szedése élethosszig tartó lehet.

Szisztémás trombolitikus terápia

A szisztémás trombolitikus terápia alkalmazása javasolt azoknál a betegeknél, akiknél magas a visszatérő thromboembolia kockázata. A trombolitikus gyógyszerek hatásának elve a vérrögök feloldása, amelyek az erek belsejében lokalizálódnak. Az ezekkel a gyógyszerekkel végzett szisztémás terápia időben megelőzi a véráramlás akut károsodását a tüdőartériákban.

Ebben az esetben a következő típusú gyógyszerek használhatók:

• Alteplase;
• Retaplase;
• urokináz;
• Tenekteplaza.

A szisztémás trombolitikus kezelési rendet a kezelő hematológus vagy kardiológus állítja össze. A fenti gyógyszerek adagolási rendjét és a kezelés időzítését minden betegnél egyedileg határozzák meg.

Diéta PE

A thromboemboliás betegek étrendje magas kálium-, magnézium- és kalciumszintet tartalmaz. Ezek az ásványi anyagok elengedhetetlenek a szív- és érrendszer stabil működésének fenntartásához. Ez a diéta minimálisra csökkenti a túlsúlyhoz hozzájáruló állati zsírok és szénhidrátok mennyiségét.

A tüdőembóliában szenvedő betegek a következő ételeket és italokat fogyaszthatják:

• búzalisztből készült kenyér (csak tegnapi vagy jól szárított);
• keksz;
• tenger gyümölcsei;
• marhahús;
• kekszek hozzáadott transzzsírok és sütőélesztő nélkül;
• szélezett sertéshús;
• zöldségleves (1 adag átlagos súlya 250-400 g);
• főtt krumpli;
• nyúlhús;
• csirke;
• alacsony zsírtartalmú tej;
• kefir;
• túró minimális zsírtartalommal;
• lágyan főtt csirke tojás (legfeljebb 1 db);
• minden típusú hüvelyes;
• túró, rizs vagy zöldséges rakott;
• tészta;
• gabonafélék;
• sütőben sült, vízben vagy gőzfürdőben főzött zöldségek;
• kompót;
• gyenge tea citromszelet hozzáadásával;
• csipkebogyó bogyók főzete;
• sovány folyami hal.

Thromboemboliában szenvedő betegek számára a következő ételek és italok szigorúan tilosak:

• kávé;
• fűszeres és zsíros szószok;
• ketchup;
• csokoládé;
• zeller;
• zsíros húsok;
• friss pékség;
• sült palacsinta és palacsinta;
• levesek gombával, zsíros hússal vagy hallevessel;
• hagyma;
• minden típusú füstölt hús;
• ürühús;
• alkohol;
• rántotta;
• fokhagyma;
• konzerv hús és hal;
• zeller;
• édes szóda;
• bazsalikom;
• retek;
• sós hal.

A 10. számú diétatáblázatot a PE-betegek követik a gyógyszeres terápia során. Az alacsony állati zsírtartalmú ételek fogyasztása megakadályozza a thromboembolia kiújulását azoknál a betegeknél, akik korábban találkoztak ezzel a patológiával.

Előrejelzések

Átlagosan a PE-ben szenvedő betegek 10%-a hal meg a betegség első jeleinek megjelenése utáni első 1-3 órában. A legtöbb embernél a thromboembolia hirtelen szívleállást és halált okoz. Ha vérrög lép be a tüdőartéria üregébe, a teljes gyógyulás prognózisa kedvezőtlen.

A PE okozta halálozás kockázatának csökkentése érdekében a következő irányelvek betartása javasolt:

• rendszeresen (6 havonta) a szív és az erek megelőző vizsgálatán;
• azonnal forduljon kardiológushoz vagy terapeutához a tromboembólia elsődleges jeleinek megjelenése esetén;
• vénás trombózis tüneteinek jelenlétében véralvadásgátló gyógyszereket szedjen.

A PE prognózisa különösen kedvezőtlen azoknál a betegeknél, akik hajlamosak a növekedésre trombusképződés, és korábban már a kardiológiai osztály kórházába kerültek jelekkel thromboembolia.

A PE a pulmonalis artériák patológiája, amely a lábak vénás ereinek trombózisa következtében alakul ki. A betegség klinikai tünete légszomj, tachycardia, száraz köhögés, szédülés.

A thromboembolia fő oka a thrombus elválasztása a véna falától, és további bejutása a tüdőartéria üregébe. A nagy erek véráramlásának akut zavara a szívizom és a légzőrendszer összeomlásához vezet. Az EKG a tüdőembólia diagnosztizálásának egyik módszere.

Videó az EKG-ról tüdőembóliával

EKG PE esetén: